1. oldal
Kiss Bálint
édesapám emlékére
2010.
Kiss Bálint édesapánk 1903. január 24-én született Ókécskén, református családban. Ekkor már Imre bátyja 4 éves, Béni bátyja 2 éves volt. Édesapja Kiss Benjámin kisbirtokos gazdálkodó, aki a földművelés mellett méhészkedett és szeszfőzdét is működtetett. Édesanyja Kovács Julianna, egy nevezetes kovácsmester leánya volt.
Amikor a fiútestvérek születtek, már érdekes volt a világ. Orvill végrehajtotta az első kormányzott motoros repülést; Curtis tovább fejlesztette a gőzturbinát; Brinell megmérte a fémek keménységét; Klumpp feltalálta a hideg préselésű szappant; Schlick pörgettyűjével tompították tengerjáró hajók himbálódzását; a franciák tengeralatti kábelen táviratot adtak fel, amely 6 óra 20 perc alatt megkerülte a Földet és visszatért Párizsba; Budapesten elkészült az Erzsébet-híd; Zsigmondy feltalálta az ultra-mikroszkópot. A 20. század eleje pezsgő és tudományosan forrongó volt.Kiss Bálint édesapánk gyermekkorában élte a poros falusi életet. Ekkor még nem volt villany, gyertyával és petróleumlámpával világítottak, a szekér alá viharlámpát akasztottak. Vezetékes víz sem volt még, a házak udvarán vagy az utcán itt-ott gémeskút állott; ember, állat, növényzet abból kapott vödörrel vizet.
Játszóterük az utca és a kocsiút volt, télen hóban, sárban; nyáron porfelhőben jártak, keltek. A legfiatalabb gyerekek libapásztorok lettek, azután kecske,-birka, meg disznópásztorok; később már a teheneket is kihajthatták a legelőre. A nagyfiúkra már a lovakat is rámerték bízni.Kiss Bálint édesapánk nem volt erős szervezetű gyermek, többféle komoly betegségen esett át (mandula, orrpolip műtét). 1909-ben kezdte az iskolába járást az ókécskei Református Népiskolában. Az első 5 tanévet Jeles és Kitűnő bizonyítvánnyal zárta, de a 6. osztályt csak Karácsony után kezdhették el, az I. Világháború kitörése következtében. A tantermekben sebesült katonák feküdtek, orvos és ápolók végezték a gyógyítást. A férfi tanítókat behívták katonának. Végül 1915. júniusában megkapta a Végbizonyítványát, Jeles és Kitűnő vizsga eredménnyel.
12 évesen került ki az iskolából, de Édesapját 1915. októberében behívták világháborús katonának, ami csak 3 év múlva ért véget. Édesanyjával, 16 éves Imre bátyjával és 14 éves Béni bátyjával együtt magukra maradtak a művelendő földdel, szőlővel, méhészettel és pálinkafőzdével.
Édesapánk számára véget ért a gyermekkor,- kisfiú korában. Régi fényképek mutatják, hogy széparcú, kedves, de agyondolgoztatott, gyenge fizikumú szomorú gyermek lett belőle. Időközben a 17 éves Imre bátyját is behívták világháborús katonának, aki olasz fogságba is került.
Édesapánk az édesanyjával és Béni bátyjával együtt, végtelen szorgalmával és ügyességével elfedte azt, hogy őt más ismeretek és más munkák jobban érdekelnék. Amikor 1918. őszén Béni édesapát a katonaságtól hazaengedték, Bálint fia felszabadult a sok munka alól.
Szeptember 12-én beíratkozott a szolnoki Állami Polgári Fiúiskolába. Azért, hogy a háború miatt elvesztett 3 évét pótolni tudja, 1919. június 1-ig elvégezte a Polgári Fiúiskola első-második-harmadik osztályát. Ezután beíratkozott a 4. osztályba, amely nappali tagozaton 1919. szeptember 14-től 1920. július 1-ig tartott.
Az első világháború utáni zűrzavar évei voltak ezek, amelyet még tetézett Trianon és a Tanácsköztársaság is. Egyetlen nyugodt napjuk sem volt az embereknek esztendőkön át.
Amíg a Polgári Iskola 1-3. osztályát végezte Szolnokon, azoknál a Holczmannéknál lakott, akik a család pálinkafőzdéjét annak idején Ókécskén beszerelték.
A Polgári 4. osztálya már mindennapos volt, ezért Édesapánk elfogadta a Polgári Iskola igazgatójának, Tóth István tanár úréknak ajánlatát, hogy mint kitűnő tanulót, 1 évre családjukba fogadják!Az értelmiségi család légköre jól hatott rá, mert számára addig ismeretlen társasági szokásokat és jó modort tudott elsajátítani. Tóth igazgató úr az akkor már híres Móra Ferenc, szegedi muzeológus és író sógora volt. Kiss Bálint édesapánknak alkalma volt Tóthéknál többször is, a Móra család tagjaival és magával az ünnepelt íróval találkoznia, akik arra biztatták, hogy a Polgári Iskola befejezése után folytassa a tanulmányait gimnáziummal és érettségizzen le.
1920.október 20-án letette a különbözeti vizsgát és kérvényt írt az Állami Főgimnáziumba, mellyel jelentkezett a felvételre.
Sajnos Édesapánk további taníttatásához a szülei nem járultak hozzá, mert „Bálintból nem kívánnak nadrágos embert csinálni” (idézet egy levélből). Ennek nem csak anyagi okai voltak, hanem az is, hogy Bálint két fivére csak az elemi iskola befejezéséig jutott el. A két fivér nem nézte jó szemmel, hogy szüleik annyi sok pénzt költöttek már eddig is az öccsükre.
Kiss Bálint édesapánk 1921. február 7-én hazaköltözött a szülői házba, Ókécskére. Nem tudhatjuk, mit élhetett át, amikor szülei elzárták előle azt az értelmiségi pályát, amire Tóth Igazgató úrék és Móra Ferencék biztatták.
Édesapánk megmakacsolta magát: ha nem lehet értelmiségi, akkor lesz belőle iparos ember, Kovács Mihály anyai nagyapjához hasonlóan! Szülei szándéka és akarata ellenére 1921. június 16-án elment Szolnokra, beíratkozott az Iparos Tanonc Iskolába és elhelyezkedett Gaál Imre gépjavító műhelyében, 18 évesen!
Egy évig dolgozott és tanult úgy, hogy nem fizetett semmit, de nem is kapott semmi mást a mesterétől, mint kiváló szaktudást,- mert Gaál úr műhelye kitűnő tanulóhely volt.
Harmatiéknál lakott és étkezett, Bakoshalom út 1752/3 szám alatt, ahol havonta fizetett 1000 Koronát és 15 kg lisztet. Ezt a minimális költséget a szülei sem tagadhatták meg tőle.
Nagy botrány lehetett a szülői házban, mert a családfő egyik feljegyzése szerint „Bálint megkezdi a vasipart. Bálint az akaratunk ellenére ment el (Szolnokra) és így visszatérés nincs, sőt ingatlan vagyont sem kap, amit tanulásra fel nem emészt, azt pénzben kapja. Mai naptól minden ráment összeget felszámítunk és az (itthon) elveszett munkaidejét is”
Ahelyett, hogy az alig 18 éves ifjút anyagilag és érzelmileg támogatták volna, majdnem kitagadták a családból, mert nem kívánta a szülei mesterségét folytatni. Pedig az elődök sorában se volt mindenki „földész”, volt ott asztalos, kocsmáros, női szabó, kovácsmester és gyári munkás is.
Édesapánk a géplakatos tanulmányai idején 1921. december 2-án elvégzett Szolnokon egy kazánfűtői tanfolyamot Jeles eredménnyel. Aztán 1922. március 28-án elvégzett egy másik tanfolyamot, Lokomotívok és cséplőgépek gépkezelője lett, Jó eredménnyel. Végül a Gaál Imre Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársaságtól 1922. július 1-jén Jó Végbizonyítványt kapott.
Pedig még csak ezután következett tanulmányaiban az élete nagy ugrása! A szegeden élő Móra Ferenc írónk felkarolta a szorgalmas és példás magaviseletű Édesapánkat és segítette bejutnia a Magyar Királyi Felső Ipariskola gépészeti szakára, az 1922. évben. (Ma: Déri Miksa Ipari Szakközépiskola)
A bejutás azért volt nehéz, mert nem volt felvételi vizsga rendszeresítve. A Trianonban feldarabolt Magyarország elrabolt részeiről tömegével érkeztek állástalanná vált értelmiségiek, vasutasok, gyári munkások a csonka Magyarországra. Itt volt reményük kenyérkereső végzettséghez vagy nyugdíjas álláshoz jutni. Ezért lehetett szüksége Édesapánknak a nevezetes protekcióra.
Megint nem volt neki elég az, amit a kemény és magas színvonalú Felső Ipariskolában kapott. Tanulmányai mellett az Elektromos Ipari Előkészítő Tanfolyamot 1923. július 27-én Jeles eredménnyel letette; ezután 1923. augusztus 24-én Bizonyítványt kapott a kecskeméti Huszár Ferenc Gépjavító és Hegesztő Vállalattól „Ez idő alatt a reá bízott munkákat tisztán, pontosan, a legnagyobb szorgalommal végezte.”
Ezután még november 24-én Szegedről hozta a Gázmotorkezelői Igazolványt, mely szerint a vizsgáján „ Jeles felkészültséget tanúsított.”Végül 1925. június 24-én a Végbizonyítvánnyal búcsúzott Szegedtől, a Magyar Királyi Felső Ipariskolától,- amelynek mindhárom évfolyamát KIVÁLÓ eredménnyel végezte el!
Édesapánk Béni bátyja még az előző 1924.évben a Magyar Földműves Szövetség által szervezett„magyar-német kisgazda fiúk csereakciója”segítségével, Ókécskéről többedmagával kijutott Szászországba. Kembergben töltött több hónapot egy német gazdacsaládnál.
Ennek példájára Édesapánk is kiutazott Kembergbe 1925. július 25-én, ahol egy malomipari berendezéseket gyártó üzembe felvették fizetéssel és teljes ellátással. Családtagként kezelték, de utólag kiderült, hogy eladó leány is volt a háznál. Emiatt 3 hónap múlva felmondta az állását és Berlinbe utazott szerencsét próbálni.
Az 1925. év végén számos üzemből eltanácsolták azzal, hogy nincs felvétel, és a német műszaki nyelvtudása sem volt elegendő a kenyérkereséshez. December 10-én kénytelen volt hazautazni, de ekkor jött a még nagyobb csalódás, mert itthon sem tudott elhelyezkedni.
Május 10-én Munkakönyvet rendelt, mint géplakatos segéd (felsőfokú tudására senkinek se volt szüksége). Ezzel munkát kapott a szolnoki Gaál gépgyárban, de kevés fizetéssel. Emiatt átköltözött Kecskemétre, ahol Huszár Ferenc gépjavító mester magához vette, műhelyvezető munkakörbe.
Azután 1926. nyarán,- ma már kideríthetetlen oknál fogva-, Édesapánk szülei megváltoztak,
és rábeszélték Bálint fiukat, hogy tanuljon tovább és legyen gépészmérnök! A tanulása költségeit felvállalják, mert remélhetőleg lesznek elhelyezkedési lehetőségek.
Ezekben az években a Mérnöki Rendtartás értelmében a Felső Ipariskolát végzetteknek a gimnázium V.-VI.-VII. osztályairól különbözeti vizsgát kell tenniük, és azután érettségizni kell. Édesapánk beíratkozott a budapesti Boros-Gárdos Tanintézetbe, ott készült fel a különbözeti vizsgára, azután osztályvizsgát tett a VIII. osztály anyagából a Berzsenyi Dániel Főgimnáziumban. Itt néhány nap múlva megírhatta az érettségi dolgozatait, és a szóbeli érettségi időpontja is ki volt tűzve!
Még fent volt Budapesten, amikor szülei egyik levelével mellékletet is kapott. Ezt a kecskeméti Mezőgazdasági Kamara igazgatóhelyettese, Dr. Vaja Béla küldte, a Kiss-család régi ismerőse és jóakarója. Ő felkínált Bálintnak egy németországi állást. Eszerint a Stettini (ma Szczecin lengyel város) Mezőgazdasági Kamara Gépészeti Tanácsadó Állomása elküldi őt egy pomerániai mezőgazdasági nagyüzembe, gyakornoknak. A levél arról is szólt, hogy az állást napokon belül el kellene foglalnia, mert különben mással töltik be azt.
Édesapánk azt gondolta, hogy rámosolygott a szerencse! Bizony ott hagyta a szóbeli érettségit és a ködös távolban lebegő mérnöki diplomát. Azonnal csomagolt és szülei jóváhagyásával 1926. szeptember 3-án vonatra ült. Kiutazott Jassenbe, Stettintől 50 kilométerre, egy mintaszerűen gépesített mezőgazdasági nagyüzembe. Ez az 500 kataszteri holdas birtok gróf Dürcheim tulajdonában állt.
Úgy vették fel, hogy munkájáért teljes ellátást kap, de fizetése nem lesz semmi.
4 hónap telt el így, amikor a gazdálkodást személyesen vezető Dürcheim gróf megbízta Édesapánkat a műszaki üzemágak egyikének vezetésével, ami azt jelentette, hogy ezután fizetést is fog kapni!
1927.június 16-án Szerződést kötöttek egymással, amely 8 pontból állt:(magyarra fordítva:)
Csoportkép Jassenben
Fentieken kívül szóbelileg megegyeztek, hogy Édesapánk még 2 évet ott tölt náluk.
Dürchmeim gróf azt is felajánlotta, hogy amint az építkezésekkel és gépesítésekkel végeznek, „kiutaztatja Kiss urat a gazdaság költségén Dél-Amerikába, mégpedig Argentinába, ahol a Dürcheim gróf testvérbátyja él és óriási farmmal rendelkezik.”
Édesapánk 1927. Karácsonyán hazautazott Ókécskére és előadta szüleinek, hogy 1928. év végén, a gróf úr ajánlatának megfelelően Argentinába kíván utazni, tanulni. Szülei hosszas gondolkodás után azt írták Bálint fiuknak Jassenbe: „Fiam, már nagykorú vagy és magaddal szabadon rendelkezel. De meg kell mondanunk neked, hogy egy magyar parasztgyereknek nem az az élethivatása, hogy a világ csavargója legyen, hanem az, hogy azt a tudást, amelyet az iskolákban és azt, amelyet az életben szerzett, itthon hasznosítsa,- fajtája és népe érdekében.”
Édesapánk a szülei tanácsát elfogadta és elhatározta, hogy nem megy Argentinába! Soha sem beszélt róla, -mert nem szerette gyengének mutatni magát- de bizonyos, hogy a hazaszeretet és a családszeretet segített neki ebben a nehéz döntésben. Alacsony termete, változó egészségi állapota és mérsékelt mukabírása is ellene szólhatott a lelkében a nagy kalandnak.
1928. év végén hazaköltözött Németországból. Magával hozta Jassenből a német nyelvű Bizonyítványát, amely magyarra fordítva így szól:
„A gróf Dürcheim Jószágigazgatóságától, Jassen, Bütow körzet, Pommeránia, Jassen, 1928.október 31-én.
B i z o n y í t v á n yKiss Bálint mezőgazdasági technikus Ókécskéről, 1926. szeptember 10-e óta a mai napig:
Először egy német technikussal, 1927.július 1. óta pedig önállóan, az itteni birtokon mint
műszaki vezető, alkalmazásban volt.
Az ellenőrzése alatt álló gépek, a közismertebb vetőgépek, műtrágyaszórók és kévekötők,
aratógépek mellett a következők voltak: egy dizelmotor által meghajtott elektromos
központ, világítási és üzemi árammal; egy gőzeke készlet a Wolf magdeburgi gyárából;
egy fűrész üzem minden famegmunkáló géppel; egy tejfeldolgozó üzem Ahlborn
hildesheimi gyárából; egy Flöhter-féle óriás cséplőgép, amely egy Wolf-féle magajáró
lokomobillal lett meghajtva; egy öntöző berendezés a rödelheimi Lanninger társaságtól;
a nagy Pollert motoros burgonyaosztályozó; egy teherautó és egy mezei vasút.
A gépek karbantartására itt egy lakatos és egy kovácsműhely szolgált, amelyekben a
munkát Kiss úr vezette.
Kiss úr dacára fiatalságának, már egy jó, tapasztalt technikus, aki nem szégyell a
munkában személyesen is részt venni. Szakmája iránt határozott tehetsége van és érti a
nagyon jól átgondolt javítási tervek indítványozását, amelyek a gépek célszerűbb és
olcsóbb munkamódját célozzák. Például a Pollert motoros burgonyaosztályozót nagyon
praktikus válogató asztallal egészítette ki.
Én Kiss úr teljesítményével állandóan megvoltam elégedve.
Ő szerény, kellemes, nyugodt és nagyon jó modora van.
Én Kiss urat őszintén tudom ajánlani és kívánok neki sikert és boldogságot!
Kiss úr az itteni állását saját kívánságára hagyja el, hogy hazájába visszatérjen.”
Burgonya válogató asztal.
