5. oldal
Amint megkaptuk ezt az elutasítást is, azonnal fellebbezést írtunk a Bács-Kiskun megyei Tanácshoz. Ezen túlmenően, augusztus elején az egyik napon Édesapánmmal ketten bevonatoztunk Szolnokra, a Gépipari Technikumba, ahol csodálatos esemény történt velünk!
Amikor az iskola folyosóján várakoznunk kellett Boronkay igazgató úrra, Édesapánk felismerte az érkezők között az egykori, szegedi Felsőfémiparis évfolyamtársát, Balog Lajost, akit 25 éve nem látott már! Beszédbe elegyedtek és kiderült, hogy Balog úr tanár lett és az is szóba került, hogy ő tagja a szolnoki Gépipari Technikum Felvételi Bizottságának.
Örültek egymásnak, Édesapám előadta a jövetelünk célját, bemutatott engem és az iskolai Értesítőmet, amire Balog tanár úr segítséget igért ahhoz, hogy bejussak a Technikumba.
Alig telt el 3 hét, megérkezett a válasz:
„Bács-Kiskun megye Tanácsa V.B.X oktatási osztálya
Kiss Bálint
Tiszakécske, Petőfi u. 1.Értesítelek, hogy a megyei Iskolabizottság középiskolai felvétellel kapcsolatos panaszodat felülvizsgálta. A szolnoki Gépipari technikumba javasolja felvételedet!
Tóth Ferenc sk
osztályvezető”.Egy évet ugyan elveszítettem, de műszaki rajzolással és szőlőmunkákkal megerősödtem.
„Bejáró tanuló” lettem Szolnokra, reggel 5 órakor keltem, naponta 70 kilométert vonatoztam, 2 kilométert gyalogoltam, hidegben-melegben-esőben-hóban, gyengén ruházva és gyengén táplálva, de mind a négy iskolaévemet kitűnő bizonyítvánnyal zártam.
A közismereti Érettségim és a szakmai Érettségim is KITŰNŐ lett, írásbeliből és szóbeliből egyaránt. Így aztán Gépésztechnikus lettem.
A Kohó és Gépipari Minisztériumtól személyre szóló Oklevelet és Kitünő tanuló Érdemérmet kaptam 1956. év júniusában attól a minisztériumtól, amely 5 esztendővel azelőtt be sem engedett a Technikumba!
1953-ban SÁRIKA húgommal is ugyanilyen cirkuszt játszottak el, mert a 8. osztály kiváló befejezése után őt sem vették fel a szolnoki Technikumba.
Egy évet neki is itthon kellett várnia, mert a helyi Párttitkár, Gigor elvtárs őt se javasolta továbbtanulásra! Azután 1954-ben a Technikum mégis felvette, tekintettel a KITŰNŐ általános iskolai bizonyítványára és az én előmenetelemre. SÁRIKA is Gépésztechnikus lett.
1956. után ENDRE testvérünknek már akadálynélküli volt a Technikumba jutása és sikeres a tanulása, így aztán ő is Gépésztechnikus lett.
Édesapánk és Édesanyánk nagyon örült három gyermeke előre jutásának!
Büszke voltam arra, amit később a szüleim nekem mondtak: az én helytállásom segítette a húgom és az öcsém előrejutását.
Édesapánkat a politikai események hatására (nem részletezem) 1956. júniusában visszahívták volt tulajdonába, a Permetezőgépgyárba és felvették üzemvezető technikusnak!
Mivel még az államosításkor odaveszett a GÉPÖSZVÉR-ünk, most 1956 nyarán újabb motoros permetezőgépet tervezett, és elkezdte megépíteni ezt a KISSMINDENEST a volt üzemében.Mivel engem a Technikum után a Budapesti Műszaki Egyetemre ( már megint!) nem engedtek be, 1956. Október 1.-én beléptem a volt üzemünkbe, Édesapám mellé gyakorló technikusnak 960 Forint havi fizetéssel. 6 hónap után teljes munkakört kaptam fizetésemeléssel. Itt fejeztük be a benzinmotoros KISSMINDENES építését,- amit V. János igazgató utasítására KISMINDENES-nek kellett „szólítani”. Talajmunkára alkalmatlan volt, de kiválóan permetezett, önjáró volt és kis fogyasztású. Prototipusát a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megvizsgálta és engedélyezte a sorozatgyártását.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc (nem részletezem) kissé megváltoztatta az életünket. Október 27-én Édesapánkkal és Endre öcsénkkel én is ott voltam a Permetezőgép Gyár tiltakozó felvonulásán; elszenvedtük a repülőgépes tömeggyilosságot,- de mind a hárman épségben megmenekültünk.
Édesapámmal mindketten folytathattuk az üzemi munkánkat és némi fizetésemelést is kaptunk.
Engem novemberben besoroztak katonának,- de csak 1957. április 18-án hívtak be szolgálatra, amely 1958. november 12-ig tartott. Ott aztán mint aféle műszaki embert Harckocsivezetőnek képeztek ki, és Kiváló minősítésű Jogosítványt is kaptam hozzá.
Édesapánk már a katonai távollétem ideje alatt betegeskedni kezdett, egyre magasabb lett a vérnyomása, ezt az orvosok csak rövid időkre tudták helyreállítani.
1958. május 31-én a munkahelyén rosszul lett, elvitte a Mentő Kiskunfélegyházára; az orvosok „enyhe agyvérzést” állapítottak meg a kórházban! Június 2-án már nem mehetett be a gyárba,betegállományban kezelték és 10 nap múlva kilépett a /saját,volt/ Permetezőgép Gyárából.
Felmondó levéllel hagyta el a munkahelyét:
„Tisztelettel bejelentem, hogy a Permetezőgépgyár jelenlegi műszaki vezetése mellett kialakult légkörben, azt a tervező és alkotó munkát, amelyre évekkel ezelőtt vállalkoztam és amelyet végeztem, egészségem sőt életem veszélyeztetése nélkül tovább folytatni nem tudom.
A függő ügyeknek a levezetésére, illetve ezzel kapcsolatosan szaktanáccsal szívesen szolgálok és e célból rendelkezésükre állok egy-két hónapon át; minden hétköznap reggel 5-től 6 óráig és minden ünnepnapon délután 6 órától 8 óráig, minden ellenszolgáltatás nélkül.
A KISMINDENES prototípusára vonatkozólag, amelyet a kora tavasszal, Igazgatói és Párttitkári utasítással és engedéllyel hoztam el szabályszerűen,- megőrzés és használat céljából,- az a kérésem, hogy szíveskedjenek azt a permetezési idény végéig nálam és használatomban hagyni, amikor én a gyár tulajdonát képező részeket Önöknek visszaszármaztatom és igyekezni fogok azokat a jövő permetezési idényre más úton és módon pótolni.
Emlékeztetőül itt jegyzem meg, hogy a KISMINDENES prototípusának jelentős részét, az Önökkel készített Jegyzőkönyv igazolása szerint is, én a Permetezőgépgyárba igazgatói felhatalmazással és utasítással vittem be, azok személyi tulajdonomat képezik, és amelyekkel
komoly termelő munkát végzek.
Fenti bejelentésemet ma, tíz nap múltával teszem meg azért, mert megvagyok győződve arról, hogy elhatározásom nemcsak családom életére és jövőjére lesz befolyással, de károsan érintheti népgazdaságunk érdekeit is.
Éppen ezért nem akartam ebben az ügyben előbb, mint lehiggadva, alapos elhatározás után határozni.
Végül közlöm, hogy jelen bejelentésem másolatát tájékoztatás céljából egyidejűleg megküldtem a Megyei Tanács Ipari Osztályának és a Megyei Pártbizottságnak /MszMP/.Kiss Bálint
Tiszakécske, 1958. VI. 9.
tervező technikus”Amikor Édesapánkat visszahívták volt üzemébe, akkor Sz. József megbízott igazgató is megbátorodott és ő is meghívta az Ipariskolába óraadónak. 4-5 szakismereti órája volt hetenként, nagy hozzáértéssel és türelemmel oktatta a növendékeket, akik szerették és nagyon tisztelték, mert sokat tanulhattak tőle. Pedig csak 3 évig taníthatott, mert betegsége miatt nem vállalkozhatott többre.
Édesapánk 1958. május 9-től csak 1959. április 3-ig bírta (igen nehezen) a gazdálkodás fizikai terheit, ezért ismét munkába állt második munkahelyén, mégpedig a Tiszakécskei Építőipari Szövetkezetnél, ahol megbízták a lakatos műhely vezetésével. Itt épületgépészeti munkákat végeztek, fémajtókat, fémablakokat, fém kapukat és fémkerítéseket gyártottak.
A vezetőség elküldte őt újítási előadói tanfolyamra, amit elvégzett és JÓ eredménnyel vizsgázott május 23-án Budapesten.
Új munkahelyén is utolérte a magas vérnyomás betegsége, először április 24-én, másodszor november 23-án kellett orvoshoz mennie, súlyos tünetekkel.
Még 1958. év nyarán SÁRIKA húgom férjhez ment Szúdy Sándor ének-testnevelés szakos tanárhoz, és beköltöztek a Kiss Benjámin nagyapánk ókécskei házának elválasztott részébe.
Én (e sorok írója) 1959. augusztus 28-án eljegyeztem Tóth Erzsébet mezőgazdasági technikus leányzót, azután december 24-én öszeházasodtunk és az ókécskei Tóth-házban kaptunk lakóhelyet.
Ezek a fontos családi események hatalmas terhelést jelentettek a szülők számára, anyagilag és érzelmileg egyaránt. Azt a boldogságot, amit a húgomék átéltek és amit mi is átéltünk,- mégsem zavarta semmi.
Édesapánk már 1959. nyarán emlegette, hogy nem tud meglenni az újabb munkahelyén, mert a munkásai lopnak! Lopták a szerszámokat, anyagokat, festékeket. Úgy kívánt megszabadulni a Szövetkezettől, hogy esküvőnk előtt két héttel,- nagy meglepetésünkre- beteget jelentett és befeküdt a Megyei Kórházba, sérv oparációra. Pedig nem is akarták megműteni az állandóan magas vérnyomása miatt.
Édesapánk ott hagyta a lakatos műhely vezetését és elment a harmadik „szocialista” munkahelyére, az ókécskei Szabadság Termelőszövetkezetbe lakatos szakmunkásnak. Itt permetezőgépeket és egyéb mezőgazdasági eszközöket javítottak.Ez sem felelt meg neki, mert a szíve már nem bírta a napi négyszeri kerékpározást az Ókécske túlsó végén lévő műhelyéig, ezért búcsút mondott a Termelő Szövetkezetnek is.
Még az 1959. év elején beindították Kádár Jánosék a második kolhozosítást Magyarországon.
1959. december 23-án, az esküvőnk előtti napon magához hívatott a Permetezőgépgyár igazgatója, Vízhányó János az irodájába, ahol az „elvtársak” fogadtak és megfenyegettek azzal, hogy ha december 31-ig nem léptetem be ( a nagyszüleim ajándékát), az 1/3-nyi birtokrészemet a Termelő Szövetkezetbe, akkor 1960. január 1-én kizárnak az üzemi munkahelyemről!
Először azt hittem, hogy a másnapi házasságkötésünk alkalmával akartak köszönteni, netán némi anyagi segítséget nyújtani, de nagyot tévedtem. Ilyen gyalázatos jókivánsággal kezdtük meg családi életünket az Úr 1960. évében.Az 1960. esztendőt Kiss Bálint édesapánk úgy kezdte meg, hogy a kísérleti szőlőjét elvesztette;
de ifjú feleségem szüleinek, Tóth Zsigmondéknak a szőlőit is elrabolták.
Édesapánk ezután már csak a bővülő családjával és egyre súlyosabb betegségével foglalkozott! Már január 12-én ismét kórházba vitte a mentőautó, ahonnan ezt a Zárójelentést kapta:
„A beteg évek óta tud hypertoniájáról, felvételkor a heves fejfájását,- melynek lokalizációja tarkótáji, homlok és temposalis tájékok voltak. Továbbá szédülésről panaszkodott. Kivizsgálása során hypertoniát találtunk, mely jelenleg neurogén szakaszban van, tekintettel arra, hogy vizelete negatív és tensiója változó. Bentfekvése alatt panaszai megszűntek, tensiója keveset csökkent, főleg a dyastoles nyomás. Panaszmentesen bocsátjuk haza.
Javaslat: kímélő életmódm só-fűszerszegény étrend, fejfájás jelentkezése esetén Coffeinek kevert por adása javasolt, vérnyomás ellenőrzése.
Antihypertonikumok. Február 25-re felvesszük a kivizsgálás folytatása céljából. Rausedylre javasoljuk.”
Közben örömök is adódtak a családban, amikor SÁRIKA húgom első kislánya, SZÚDY SÁRA megszületett 1960. január 15-én. Édesapánk nagyon boldog volt és a kórházból hazakerülése után szinte naponta látogatta első unokáját!
Az 1961. év folyamán Édesapánk egyre rosszabbul lett a magas vérnyomásától, amely gyakran 240 higanymilliméter volt. Mégis művelte a házunk melletti almáskertjét, házmögötti szőlőjét, az ő édesapja zártkerti szőlőjét és kezelte a borospincéjét is.
Lefogyott, egyre gyengébb lett és betegségével együtt már sehogy sem tudta feledni minden tulajdonának és szabadalmainak elvesztését.
Előfordult, hogy könnyezve emlegette: minden vagyonát és szabadalmait is elvesztette;ha nyugdíja nem lesz, mi lesz vele, ha már nem tud dolgozni?
Január 19-én megünnepeltük Édesapánk és Édesanyánk házasságának 25. évfordulóját a családokkal,rokonokkal, ünnepi ebéddel és virágkosárral.
Édesapánknak öröme lett ismét, hogy 1961. április 6-án megszületett nálunk első fiú unokája:KISS ATTILA BÁLINT gyermekünk. Az örömei folytatódtak, amikor 1961.április 21-én Sárika húgom második leánya: SZÚDY ETELKA született meg. Most már három unokájában gyönyörködhetett és szorgalmasan látogatta is őket, nagy boldogsággal.
Negyedik unokája KISS TAMÁS SZABOLCS nálunk született meg 1963. augusztus 31-én, akit már nem láthatott meg az Édesapánk. Ötödik unokája ENDRE testvérem és DOBÁK EMMA első gyermeke az 1965. december 11-én született KISS ZSOLT. Őt sem láthatta már Édesapánk. Hatodik unokája 1969. június 1-jén született KISS KRISZTINA. Őt sem láthatta Édesapánk.Beteg Édesapánk számára katasztrofálissá vált az, hogy Édesapánk édesapja, KISS BENJÁMIN 1961. augusztusában,- 89 éves korában-gyengülni kezdett. Naponta látta a nagyapánk leépülését, hiszen Édesapánk számára ez volt az egyetlen hely, ahová még eljárhatott dolgozni, szőlővel és gyümölccsel bajoskodni és az idős édesapjára felügyelni.
Édesapánk Édesanyja Kovács Julianna már régebben, 1953. július 31-én meghalt.
Az ókécskei nagyapánk egy váratlanul érkező nyári influenza betegséget a végelgyengülésével együtt már nem tudta elviselni. Volt nekem egy megrendítő délutánom, amikor váratlanul érkeztem a nagyapámhoz és Édesapámat ott találtam az édesapja mellett,- aki már öntudatlanul feküdt az ágyán. Ez 1961. augusztus 17-én történt, amikor csendben elaludt örökre!
Édesapánk végképp összeomlott. Odavezetett a halottunk mellé és hozzá fordulva így szólt: „Ne féljen Édesapám, én is megyek nemsokára maga után!”
Igaza is lett szegénynek, mert 1962. április 13-án mentőautó vitte Kecskemétre, az akkor szolgálatos Honvéd Kórházba.
Először csak a magas vérnyomásával kezelték, és amint teltek a napok, komplikációk keletkeztek: mindkét lábában leállt a vérkeringés! Oxigénsátort kapott, de nem használt. Édesanyánk kérésére professzort hívtak hozzá Szegedről, de így sem tudtak segíteni rajta. Április utolsó hetében a veséi felmondták a szolgálatot.Édesapánk a nehéz életű, számunkra csodálatos ember összeomlott. Április 29-én Édesanyámmal együtt ketten, utoljára mentünk be hozzá,- de már nem volt a helyén! Áthelyezték a haldoklók szobájába.
Másnap, április 30-án délután 5 órakor megállt a szíve! Élt 59 évet.
1986-ban: az államosított Permetezőgépgyárunk épületeit tetőtől az alapjáig lebontották, a berendezéseit új helyre telepítették és Egészségügyi Központot építettek a helyére.
1993-ban: a tiszakécskei 651.számú Ipari Szakmunkásképző Iskola nevét ünnepélyesen KISS BÁLINT SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁ-ra nevezték át.
1999-ben az Önkormányzat a Kun Béla utcanevet Kiss Bálint utcanévre változtatta át.
2000. március 9-én a Szakmunkásképző Iskola „KISS BÁLINT” nevét az Önkormányzat megszüntette, és a Móricz Zsigmond Intézmény neve alá helyezte.Édesanyánk a nehéz életű, számunkra csodálatos asszony 30 nappal ezután, 2000. április 10.-én csendesen meghalt, elment az Édesapánk után. Élt 89 évet.
2011. augusztus 20-án Tiszakécske város képviselő testülete posztumusz DÍSZPOLGÁRI CÍM kitüntető díjban részesítette Kiss Bálintot.
Szeretettel írtam gyermekeink, unokáink, dédunokáink, ... múltba néző tájékoztatására.
Tiszakécske, 2010. október 23.
Kiss Bálint
Okl. gépész szaktechnikus
Okl. gépész üzemmérnök
Okl. gépész műszaki tanár
A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt
kitüntetésének birtokosa.
